Üdvözöllek a karámbeee!
Az elmúlt két évben volt szerencsém ellátogatni Madeirára.
Megszerettem ezt a helyet, így idén ismét oda utazom, mert jól érzem magam ott. Ez a "jó érzés" erősebb, mint a vágy más helyek megismerésére.
Első 2015-ös utam előtt sokat keresgéltem infókat a neten néhány dologgal kapcsolatban. Ezekről írok lentebb. A leírtak szigorúan szubjektív dolgok, ezek csak a valóság azon részei, amelyek az én oldalamról látszanak. Ha meg kívánod ismerni más emberek nézőpontját is, akkor látogass el az Index Madeira fórumára, ahol sok ember sok tapasztalatát olvashatod, felmerülő kérdéseidet felteheted.
Első kérdés: mivel utazzak?
Madeirára lehet utazni drágán, kevésbé drágán és sehogy.
Jelenleg vagy odarepülsz, vagy lemaradsz az egyik ott kikötő szállodahajóról - más megoldás nincs.
Az emberek többsége azt állítja, hogy a TAP és a "nemtap" között az a különbség, hogy a TAP gépen kapsz egy halas szenyót, valamint az, hogy a repjegyért húsz dekával több aranyat kérnek el, mint más társaságok.
Nos azért ez nem teljesen igaz. Vannak még elég jelentős különbségek ezeken kívül is, amelyekről nem árt, ha tudtok, mielőtt döntéshelyzetbe kerültök.
Vannak olyan napok - vagy éppen két-három napok - amikor a reptér órákon keresztül nem képes gépeket fogadni. Ha ilyenkor lenn vagy akkor szerencsésnek gondolhatod magad, ha pedig fenn akkor meg kifejezetten pechesnek.
Különböző légitársaságok különbözőképpen viselkednek ezeknél az eseményeknél. A módszerek nincsenek ugyan kőbe vésve, de a statisztika megmutatja az általában bekövetkező történéseket.
Különböző légitársaságok különbözőképpen viselkednek ezeknél az eseményeknél. A módszerek nincsenek ugyan kőbe vésve, de a statisztika megmutatja az általában bekövetkező történéseket.
Rossz időjárás esetén, ha TAP-pal utazol, akkor van esélyed egy Porto Santo-s leszállásra, ahol dönthetsz, hogy kiszállsz vagy ha a pilóta úgy dönt hogy később rápróbál még egyszer Madeirára, akkor vele tarts. Utóbbi esetben, ha újra nem jön össze a leszállás, akkor visszavisznek ahonnan jöttél - többnyire Lisszabonba vagy Portoba. Ha pedig lehetőség esetén a Porto Santó-s megoldást választod, akkor az esti komppal vagy a másnapival áthajózhatsz Madeirára.
Más társaságoknál annyi a különbség, hogy ha a starthelyed Berlin vagy Bécs vagy valamelyik angol reptér, akkor oda fognak visszavinni, és ott majd valószínűleg közlik, hogy ez volt a nyaralásod.
Az Easy a hazamenősben vérprofi. Ők meg se próbálnak leszállni, tesznek két kört és irány haza. Gondolom ebben az is közrejátszik, hogy a légitársaság pilótáinak alacsony az átlagéletkora, amit vidáman hirdetgetnek is különböző site-okon. Nem nézem le a fiatalokat, de a rutin és a megtanult ismeretek két dolog. A rutint nem lehet megtanulni, a rutinba csak bele lehet öregedni.
A TUI bevállalós pilótákkal repül, ha velük repülsz akkor a tisztasági betétet ne aprózd el! A fly-by-wire kezelését valószínűleg egy OKJ-s képzésen tanulták Gordon Ramsay-től az egyik nokedliszaggatás órán. Nagy mágusok, szerintem jók abban amit csinálnak.
Visszatérve a TAP-os repülésre: a plusz kiadásokért az ember jobb esélyeket kap és egy szendvicset esetleg egy ebédet vagy vacsorát.
A kofferedet nem vizsgálja a súly miatt egy egész falka, meg úgy általában megy minden kapkodás nélkül. Ami kerek azt gurítják, ami szögletes azt viszik. Úgy általában azt lehet mondani, hogy a munkájukat a haladás jellemzi, még akkor is ha ez néha kisebb késésekkel jár.
A TAP-nak van magyar képviselete, ahová fordulhatsz segítségért az utazásoddal kapcsolatban. Az itt dolgozókkal beszélhetsz, levelezhetsz, egyszóval valós emberek vannak ott a támogatásodra. Más társaságoknál esélyes, hogy egy weblapon keresztül próbálhatod intézni a semmit egy virtuális ügyintézővel, akinek csak kérdései vannak, válasza pedig egy sem.
Általánosságban úgy jellemezném még a legfőbb különbséget, hogy a TAP-nál az "Utas" vagy, akiért dolgoznak az út folyamán, a fapadosoknál, pedig csak egy része vagy a gépezetnek, ami A-ból B-be tart. Rosszabb esetben A-ból A-ba...
Ha rosszul tűröd a stresszt vagy született balszerencsésnek érzed magad, akkor a rizikócsökkentés érdekében utazz TAP-pal. Fizesd ki azt, ami jár a királynak és ha beleverik az orrod, hogy béna vagy, mert másoknak sikerült odautazniuk két "sárgabuszjegy" áráért, akkor ne izgasd fel magad! Nekik nagyobb a beválallósságuk és nagyobb a stressz tűrő képességük is. Ennek megváltása neked pénzbe került.
Az Easy a hazamenősben vérprofi. Ők meg se próbálnak leszállni, tesznek két kört és irány haza. Gondolom ebben az is közrejátszik, hogy a légitársaság pilótáinak alacsony az átlagéletkora, amit vidáman hirdetgetnek is különböző site-okon. Nem nézem le a fiatalokat, de a rutin és a megtanult ismeretek két dolog. A rutint nem lehet megtanulni, a rutinba csak bele lehet öregedni.
A TUI bevállalós pilótákkal repül, ha velük repülsz akkor a tisztasági betétet ne aprózd el! A fly-by-wire kezelését valószínűleg egy OKJ-s képzésen tanulták Gordon Ramsay-től az egyik nokedliszaggatás órán. Nagy mágusok, szerintem jók abban amit csinálnak.
Visszatérve a TAP-os repülésre: a plusz kiadásokért az ember jobb esélyeket kap és egy szendvicset esetleg egy ebédet vagy vacsorát.
A kofferedet nem vizsgálja a súly miatt egy egész falka, meg úgy általában megy minden kapkodás nélkül. Ami kerek azt gurítják, ami szögletes azt viszik. Úgy általában azt lehet mondani, hogy a munkájukat a haladás jellemzi, még akkor is ha ez néha kisebb késésekkel jár.
A TAP-nak van magyar képviselete, ahová fordulhatsz segítségért az utazásoddal kapcsolatban. Az itt dolgozókkal beszélhetsz, levelezhetsz, egyszóval valós emberek vannak ott a támogatásodra. Más társaságoknál esélyes, hogy egy weblapon keresztül próbálhatod intézni a semmit egy virtuális ügyintézővel, akinek csak kérdései vannak, válasza pedig egy sem.
Általánosságban úgy jellemezném még a legfőbb különbséget, hogy a TAP-nál az "Utas" vagy, akiért dolgoznak az út folyamán, a fapadosoknál, pedig csak egy része vagy a gépezetnek, ami A-ból B-be tart. Rosszabb esetben A-ból A-ba...
Ha rosszul tűröd a stresszt vagy született balszerencsésnek érzed magad, akkor a rizikócsökkentés érdekében utazz TAP-pal. Fizesd ki azt, ami jár a királynak és ha beleverik az orrod, hogy béna vagy, mert másoknak sikerült odautazniuk két "sárgabuszjegy" áráért, akkor ne izgasd fel magad! Nekik nagyobb a beválallósságuk és nagyobb a stressz tűrő képességük is. Ennek megváltása neked pénzbe került.
Második kérdés: kivel szervezzem?
Itt nem a partneredre gondolok, hanem arra, hogy egyéni szervezésben menj, vagy utazási irodával?
A válasz egyértelmű. Szervezz magad.
Az utazási irodánál hátrányként kapod a hét napos terminust, a bizonytalan légitársaságot, és a függőséget.
Az utazási iroda haszonért dolgozik. Ezt részben kapja a packet-ben vásárlásból és részben tőled. Ha valami eszméletlenül olcsó, akkor az nem azért az, mert szeretnek téged. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy az irodák lehúznak. Azt a hasznot, amit leszednek az eladási árból, azért ők elvégzik a szervezés munkáját, amit te nem voltál hajlandó magadért megtenni.
Az pedig, hogy ez a haszon sok vagy kevés az nézőpont kérdése, mégpedig azé a nézőponté, amelyik oldalon állsz. Minden üzletben olyan eladási árat kalkulálnak, amire még van elég vevő. Ha fogy a vevő, mert magas az ár, akkor csökkentik a minőséget, de a hasznot tartani kell, egyébként nem éri meg csinálni.
Erre gondolj, amikor egy hétre utaznál 150 rugóért Madeirára!
Madeirán a szállásoknak akkor is meg van a három, négy vagy öt csillaga, ha nem viszel oda magaddal kettőt otthonról. Nem hallottam még senkitől, hogy bármelyik szállás túlértékelte volna önmagát.
A booking kedvezőbb feltételekkel működik, és rengeteg olyan szállás van, ahol nem kell előre nagy összegeket fizetni. Több szállásnál hosszú ideig ingyenes a lemondás is.
Ha kiválasztottad a neked tetsző helyet, akkor lépj kapcsolatba a bérbeadóval! Szükség esetén informálódj nála, ha vannak kérdéseid! Már egyetlen email is személyesebbé teheti a köztetek lévő üzleti kapcsolatot. Ha írsz neki, akkor a válaszra várj türelemmel. A maderians nem netfüggő, nincs nonstop online.
Ha nem beszéled a portugált vagy az angolt, akkor se ess kétségbe, ott a google translator. Lehet, hogy a google nem mindig a korrekt fordítást adja, de gondolj arra, hogy autóvezetés közben a világ bármely nyelvén beszélő embert el tudod küldeni melegebb éghajlatra vagy éppen ellenkezőleg, megköszönni előzékenységét - anélkül, hogy egy hangot kiejtenél az ő nyelvén.
Ne legyenek komplexusaid a nyelvtudás hiánya miatt. Két intelligens ember megérti egymást, ha mindkét oldalon pozitív a hozzáállás! Ha nem így van - lépj tovább!
Harmadik kérdés: mennyi időre menjek?
Itt fentebb hátrányként jelöltem meg a hét napos terminust.
Nos legalább tíz napra tervezz! Kell ennyi erre a szigetre.
A legnagyobb loholással vagy szervezési zsenialitással sem tudod hét napba belegyömöszölni a látnivalókat. Ha loholsz, akkor nem fogod megszeretni ezt a helyet, mert nincs időd rá. Ha kihagysz dolgokat, akkor egy óriási hiányérzettel távozol innen.
Mindkettő eredménye az, hogy úgy érzed - nem érte meg.
Még feltétlenül meg kell említenem azt, hogy a tervezésnél nem kell számolnod napernyő díszítéses koktélpohárkás strandolással. Sokan úgy indulnak neki, hogy megyek egy szigetre az óceán közepére és mekkorákat fogok úszni és napozni.
Na, Madeira nem erről híres.
A tengerpart nem homokos, hanem nagy kavicsokból áll. A begyaloglás egyenértékű a gyerekszobai legón járással.
Olyan partszakaszokon ahol van némi fekete homok ott meg két méteres hullámok vannak, amelyeken gyakorolhatnád a helyben gyorsúszást.
Van egy pár mesterséges strand és van egy vizi élménypark is, valamint vannak a szállodáknak is medencéi, de ez pont annyi mintha otthon kimentél volna a Dagályba. Emiatt kár iderepülni.
Madeira nem az a kimondott kisgyerekes paradicsom.
Ide akkor gyere, amikor még apu terhes a lurkóval, vagy akkor amikor már vén trotty vagy. Egy járóképes kisgyerek nem fogja itt jól érezni magát. Szét fogja unni a kicsi agyát, mert nem érti miért örülnek az ősei minden sarkon egy nyomorult virágzó bokornak...
Tíz nap egy kisiskolásnak maga az örökkévalóság.
Az időjárás rendkívül változékony, mind a hely mind az időtartam tekintetében.
Ezt értsd úgy, hogy ha állsz a szakadó esőben, akkor is megeshet az, hogy tőled öt kilométerre szikrázóan süt a nap. Az is előfordul, hogy a reggeli órákban még az egész szigetet eltakaró felhőket délutánra a szél nyomtalanul elfújja. De az is előfordul, hogy napokig borús és szeles az idő.
Ha hét napra utazol oda, akkor nincs olyan, hogy ma esőnap van és majd egy későbbi napon fogod megnézni azt amit erre a napra terveztél. Esőben elég korlátozottak a lehetőségek, ezért adj magadnak esélyt. Utazz legalább tíz napra, ha meg tudod oldani.
Negyedik nem is kérdés: bérautó
A kérdés, hogy kell e autó vagy el lehet-e lenni tömegközlekedve, az fel sem merül olyan emberben, aki otthon vidéken lakik. Mi vidékiek pontosan tudjuk, hogy a tömegközlekedés péntek délután megszűnik és legközelebb hétfőn hajnalban lesz módunk elmenni egy akkora rettentő útra mint a Városliget - Margitsziget távolság.
Madeirán sincs másképp. Van normális helyi közlekedés a fővárosban, de vidékre már ritkábbak a járatok. Azt pedig jó tudni, hogy a szépségek és kívánatos helyek nem a fővárosban vannak. Tehát el lehet jutni Funchalból Porto Monizba tömegközlekedve is, nem feltétlenül kell hozzá autó. De a buszmenetrend elfér egy gyufásdoboz címkéjén. Az egész heti.
Szóval béreljetek autót.
Az autóbérlés nem olcsó dolog Madeirán. Ennek ellenére melegen ajánlom, hogy ne olyan autót béreljetek, amiben kisebb a motor mint egy ipari fűnyíróban.
Madeirán nagyon meredek utcák vannak.
Ha a kisautó összsúlyának hatodát a párod és a te súlyod adja, akkor csak lefelé lehetne elfogadható sebességetek, amit persze erősen korlátoz az a tény, hogy nemigen van ötven méter egyenes út a szigeten az autópálya kivételével.
Ha kicsi az autód és célba veszed ezt az autópályát, akkor is kösd fel a gatyád, lévén nincsenek felhajtók, nincsenek gyorsítósávok. Álló helyzetből teljesítmény nélkül nehéz belőni magunkat a nyolcvannal haladó bádogvonulásba. Az autópálya attól függetlenül, hogy egyenesebb mint egy átlagos madeirai út, emelkedőkkel és lejtőkkel rendesen meg van áldva. Egy Matiz vagy Spark tud ám érdekes hangot kiadni rajta, amikor ötvennel próbál menni kettesben, lévén a hármas fizikailag reménytelen.
Ha mérlegelted a fentieket és inkább választanál egy középkategóriás autót, akkor jöhet a következő kérdés, hogy kinél bérelj? Erre mindenki mást mond, és pont ugyanúgy néz ki mint a repjegy kérdés. Rizikózól vagy nem?
Van a szigeten olyan bérbeadó, akinek nagyon jók az árai. Az autói se rosszak. Az emberek nagy része közvetítőn keresztül náluk bérel, aztán a nyaralása után elpanaszolja a fórumon, hogy mennyire de mennyire megszopatták. Ugyanis a bérbeadó a gépkocsi átadása előtt nem fogadta el a közvetítő által már előre megkötött biztosítást és agresszívan próbálta a saját maga által preferáltat értékesíteni. Ha nem veszel tőle is biztosítást, akkor esélyes, hogy súlyos büntikkel fogják honorálni a visszaadáskor azt. Ilyenkor kitalálják azt, hogy az autón új karcolás van, vagy kettővel több porszem, esetleg hiányzik a tankból két deci benzin. Ezen tudják behozni az olcsóságon vesztett eurókat.
A másik típusú olcsó autó az "oldtájmer". Kapsz egy olyan gépet, amivel nem szabad a napon parkolni mert megolvad a ragasztó, ami eddig összetartotta. Állsz a piros lámpánál a Mercadó előtt és egyszer csak lemállik rólad az autó. Esőben ugyanez történik, a heves szél meg elfújja, lévén egy kanyi borda sincs már a gumiabroncsokon.
Bérelj megbízható helyi cégtől vagy egy nemzetközi brand-től, ne a pénz motiváljon! Életed legjobb nyaralását ronthatod el pár ezer forint miatt.
Ötödik kérdés: eszem-iszom
A szigeten több hypermarket található, ebből három kifejezetten nagy. A belvárosban található Anadia és La Vie a kisebbek közé tartozik és szinte állandóan óriási a tömeg, és nincs is meg az az igazi "hypermarket feeling". A többi helyen viszont igazán kényelmesen be lehet vásárolni egész hétre vagy akár az egész nyaralásra.
Az árak elfogadhatóak.
Van néhány nehezebben beszerezhető dolog, mint például a buborékos víz, amiből kevés fajta van, vagy a tejföl amit nem is ismernek. Az édesség, a csokoládé drága.
A hyperekbe belépéskor az embert "orrba vágja" az eszméletlen erős bűz, amit a halas pultok árasztanak. Hiába van minden jégben - ez a szag érezhetően hőmérséklet független. Van ezeken a pultokon a rákoktól kezdve az óriás halakig minden. Ez utóbbiakból vannak olyanok, amelyekből két kiló egy szelet.
A sertéshús és a baromfi kevésbé népszerű itt, inkább megy a marha. A felvágottak választéka viszont kielégítő.
Óriási zöldség-gyümölcs szigetek is vannak a hyperekben, de a választék nem teljes. Tehát a Mercadóban kínálgatott extrémsokmagos csodagyümölcsök itt nem nagyon vannak.
A szigeten jelen van a McDonalds és a Pizza Hut, ha valakinek erre fájna a foga. Vannak "olcsó" önkiszolgáló éttermek, de erről nem tudok bővebbet írni, mivel egyikben sem voltam.
Étteremből eszméletlen sok van a szigeten.
Egy komplett ebéd 15-20 euróból kijön, attól függően mennyire felkapott a hely. Kisebb vidéki etetőkben ennek kétharmadából is jól be lehet lakmározni.
Az ételeket illetően van egy pár fontos tudnivaló.
A portugálok fokhagyma függők. Aki szereti, annak ez maga a mennyország, mert van a fokhagymás vajtól a fokhagymás fokhagymáig minden. Azt viszont nem árt tudni, hogy a fokhagyma egy univerzális orvosság és nem mellékesen szélhajtó. Ami pedig nem jön ki szélként, azt kiizzadod. Ilyenkor ne számíts az "Axe" varázslatra!
A másik dolog a borecet. Ezt az irdatlanul büdös dolgot előszeretettel öntögetik rá mindenre, sőt mindenhol ott van az asztalokra kitéve kis üvegekben, hogy saját magad tudd az ételedet a három napos melós zokni szintjére rombolni.
Aki nagyon be van indulva az "espetada" nevű portugál specialitásra, annak elárulom, hogy a vélt autentikus környezeten kívül semmi extra élményt nem fog tapasztalni, ha sütött már valaha húst nyárson.
Az igazi espetada babérnyárson készülne, de mivel a babérfa fogyóban, így meg kell elégedni valami silányabb fémből készült nyárssal. Ráadásul a ráhúzogatott marha rendes átsütéséhez kevés az idő, ezért kapsz négy félnyers csumbit, amit vagy megtudsz rágni, vagy könnybe lábadt szemmel, anakonda módjára egyben akarsz lenyelni. A művelet sikerességének örömére bárgyú mosollyal örülsz annak, hogy túlélted, miközben kifelé azt próbálod sugározni, hogy hú de milyen nagyon autentikusat eszel. Tehát azt tanácsolom, hogy olyan helyen rendelj ebből, ahol látsz valakit, aki ilyet eszik, mert mellé lehet pancsolni alaposan. A felkapottsága miatt a tollat is alaposan odanyomják a számlára.
A fővároson kívül vannak olyan helyek, ahol a nyers előkészített espetadat a kezedbe adják és saját magad sütheted meg.
A másik fontos tudnivaló a sertésborda.
Nálunk a sertésborda egy nagy szelet hús, ami egy olyan csonton van aminek a formája a kettőt mutató kézre hasonlít. Madeirán a sertésbordát szó szerint értelmezik, itt ezen a néven a sült csontokat kapod, a húst valaki más eszi, más néven. Ha ezt rendeled, akkor az ebéded az lesz amit otthon a kutyának szoktál adni.
Kajaügyben még egy mondat erejéig a zöldsalátákról.
A zöld saláta itt az összedarabolt zöldséget jelenti a la natur. Pont ugyanolyan, ahogy a nyulaknak adnád. Se ecet, se dresszing, se semmi. Legrosszabbul akkor jársz, ha a túlbuzgó dolgozók már meglocsolták a fentebb irt borecettel.
Az éttermi zöldsaláta egészségetelen. Ha meglátod az árát a számlán sztrókot kapsz.
Sokadik - megválaszolhatatlan - kérdés a: mani, mani, mani
...avagy hány talicska pénzzel indulj Madeirára?
Madeira nem olcsó hely.
Pont kétszer annyi pénz kell, mint amire gondoltál.
De az sem árt, ha háromszor annyid van, max ha marad - hazahozod.
Pont kétszer annyi pénz kell, mint amire gondoltál.
De az sem árt, ha háromszor annyid van, max ha marad - hazahozod.
Viszont, ha feleannyid van, mint amire én gondolok, akkor irány a Kanári. Az olcsóbb.
Igazából ezt a kérdést nem is lehet megválaszolni, hiszen mindenki más összeget tud egy nyaralásra fordítani. Ha viszont az ember elkezdi nyesegetni a költségeket, akkor egy idő után eljut arra a szintre, hogy a nyaralását jobb lett volna máshol tölteni, mert másholban ennyiből minden kétszer akkora és pont feleannyiba kerül. Így ismételném: Madeira nem olcsó hely.
Amikor tervezed az utadat és különböző árlistákat böngészel, akkor azt vedd figyelembe, hogy a szezonális árváltozásokon kívül is vannak időszakok, amikor hirtelen megemelkednek az árak. Ilyen a virágfesztivál ideje, vagy a karácsony és újév környéke.
Emberek:
A maderians alapvetően dolgos ember. Ennek lépten-nyomon láthatod majd a nyomait, lébecoló munkást elvétve lehet látni.
A helyiek barátságosak, nagyon könnyű velük kapcsolatba lépni. Alapvetően jóindulatúak.
Nem stresszelnek, nem világít róluk a depresszió, nem kerülik a másik ember tekintetét.
A közlekedésben is pozitív a hozzáállásuk, segítőkészek. Lényegesen jobb vezetők, mint a magyarok. Itt is akadnak bunkók, de tízből csak egy - mondhatnám úgy, hogy pont fordított az arány mint nálunk.
Részeg embert sehol sem láttam eddig, pedig voltam pár helyi kocsmában.
Ülnek egy pohár akármi mellett és beszélgetnek, közben a tévében nézik a focit.
Érdekes pillanatok azok, amikor a hazafelé tartó, láthatóan kőművesként dolgozó férfi fél liter gyümölcslevet kér és nem a páleszt dönti magába sörrel öblítve.
Számomra különösen értékes pillanat volt az is, amikor az egyik ivóban majd fél órával később viszont láttam az ott felejtett táskámat, benne az irataimmal, a mobil hotspotommal és ezer más értékes dolgommal. Senki nem tette magáévá, pedig jól látható helyen volt, és világított róla hogy éppen gazdátlan.
Sajnos vannak kábosok és szipusok is. Beléjük lehet botlani. Akiket én láttam, azok csendesen el voltak a saját maguknak épített semmiben. A számuk elenyésző. Akadnak hajléktalanok is és kéregetők is. Agresszivitásnak nyomát sem láttam.
Összesítve:
Madeira kihagyhatatlan. :)
Előzmények:
Utólag hozzáfűzve:
